Fenyő Miksa: Laczkovics kapitány • Színmű négy felvonásban Írta: Abonyi Árpád
Fenyő Miksa: Laczkovics kapitány •
Színmű négy felvonásban Írta: Abonyi Árpád
Színmű négy felvonásban Írta: Abonyi Árpád
Abonyi Árpád darabja – hogy is mondjam csak – nagyon komoly munka. Alig van sorscsapás, melynek az író komolysága szerepet ne juttatott volna. Milyen komoly dolog, mikor egy felvonáson keresztül azt kell látnunk, hogy egy volt főispán, régi nemes család sarja, apró kölcsönökből tengeti életét. Milyen komoly dolog a volt főispán öngyilkossága. (Éppen akkor, mikor veje és lánya – mily finom ötlet – pompás kosztümökben jelmezbálba készülnek). A két fiatal lány nyomorúságos élete, a kéjenc báró szerfölött tisztességtelen ajánlata, az elzüllött megyei jegyző sikkasztása. Laczkovics kapitány pompás körszakálla… milyen komoly dolog. És semmi kétség. Abonyi Árpád komoly drámaíró. Egy arcizma sem rándul meg, ahogy ezeket az eseményeket a színpadra kényszeríti az ő újdonság-rovat egzisztenciájukból. Egy arcizma sem. Pedig szomorú dolgok ezek, különösen a hozzátartozókra.
A hozzátartozókra. Hát ez az. Hogy mi nem tartozunk hozzájuk, az ő embereihez, ennek az alacsonyrendű családnak privát szerencsétlenségeihez. Hogy miattunk tönkremehetnek, nősülhetnek, elválhatnak, párbajozhatnak: egyetlen szavuk, egyetlen mozdulatuk sem válik a mi élményünkké. Mert nincs egy árva szó az egész darabban, melyet érdemes volna kitapogatnunk, hogy honnan jön, milyen talaj párolgó illatát ragadta magával, nincs egy emberi sikoltás, melyre felneszelhetnénk: „testvérünk kiált” és nincs… még az sincs egy archimedesi pont a levegőjében, ahol a kritikusnak érdemes volna a talpát megvetnie, hogy az egész darabot kihajítsa a sarkaiból. S mit tehet a kritikus ezzel az idegen dologgal? Elmondja régi receptjét, mely a legsilányabb daraboknál jut eszébe: emberi lelkek vergődéséről, szavakról, melyek vízesésként zuhognak alá szimbólumokká nemesített eseményekről és egyéb kritika-kulisszákról. Melyeket a legsilányabb daraboknál tol maga elé.
A színészek… igazságtalanság volna ezúttal róluk írni. Somlyai például egészen a helyén volt: azt hiszem csupán Abonyi darabokban kellene felléptetni.
