HELTAI JENŐ: ELŐSZÓ EGY SOHA EL NEM KÉSZÜLŐ VERSES KÖNYVHÖZ
HELTAI JENŐ: ELŐSZÓ EGY SOHA EL NEM KÉSZÜLŐ VERSES KÖNYVHÖZ
Boldog, kinek nagyröptű lelke
Álommezőkön andalog,
Akit királynak koronáznak
Kilenc, pogány, szent angyalok.
Álommezőkön andalog,
Akit királynak koronáznak
Kilenc, pogány, szent angyalok.
Én a józanság országútján
Tülekedem, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.
Tülekedem, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.
Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.
Háttal fordúltam már a Napnak,
Kihűlt szívem mélyén fakadnak
Színtelen, elkésett dalok.
Kihűlt szívem mélyén fakadnak
Színtelen, elkésett dalok.
