Ady Endre: Obsitos vitéz nótája
Ébredni sem kell:
Én vagyok, én vagyok
Legboldogabb ember.
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el értte.
Zsidóért kár volt,
Ilyen szép életet
Találni akárhol.
Magamért veszni?
Hálás, hű fajomért?
Tudom én már: semmi.
Nagy élet-kocka,
Még sem adom fejem
Újból ilyen rosszra.
Rossz vérem kellett,
De ha nőtt a bajom,
Ki volt bajom mellett?
Kacagós átok,
Kedves várakozók,
Én nem várok rátok.
Hajh, bolond voltam.
De nem látnak soha
Ilyetén bomoltam.
Keserűn védje
A maga igazát,
De én megyek félre.