Pásztor Árpád: Barangolások
Pásztor Árpád: Barangolások
Ha indul egy hajó…
Könnyeznem kell, ha indul egy hajó,
S az oceánnak partja elmarad
Zsebkendőlengés, hangos búcsuszó
Teszik lágyabbá a hullámokat.
S az oceánnak partja elmarad
Zsebkendőlengés, hangos búcsuszó
Teszik lágyabbá a hullámokat.
De mindhiába!… A szelep sikolt,
Víz, part, arc, város ködként összefoly;
Egy tétova, fekete, sűrü folt,
– Messzebb tűnik, már nincsen is sehol.
Víz, part, arc, város ködként összefoly;
Egy tétova, fekete, sűrü folt,
– Messzebb tűnik, már nincsen is sehol.
Ó, hány megy el, ki vissza sohse jő,
Ó, hány marad, ki el már sohse mén,
Hány tájat rezget az irigy idő
Utolszor most a szemek tükörén?
Ó, hány marad, ki el már sohse mén,
Hány tájat rezget az irigy idő
Utolszor most a szemek tükörén?
Hány könny fakad, ha indul egy hajó!
Elnézek a mély, sós vizek felett.
Nem ez –, a sós csöpp, a szemből folyó!
Az köti össze a földrészeket…
Elnézek a mély, sós vizek felett.
Nem ez –, a sós csöpp, a szemből folyó!
Az köti össze a földrészeket…
A csendes oceánon…
