LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
S testem nem volt más – minden nyarak teste –
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
– Hiába hajlott ködfejtő betükre –
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kivállott,
Most talpig saját tájdalomban állok.
Az én szivemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.