GELLÉRT OSZKÁR: MA OLY PUHA AZ AJKAD…
Mi kebleden ring, oly keményszirmu a rózsa
S az ajkad oly halovány.
Vad saskeselyűként ó csapj le reám,
Ó csapj ajakamra,
Villámütötten hadd pattanok vissza róla…
Ne így, ne így, mint búzaszemet a galamb,
Csipegetve, ne így add csókod.
Ó vesd le a tejfehér rózsát kebeledről
S gyógyítsd vele ajkad,
Ó gyógyítsd ajkad a keményszirmú rózsával,
Míg szirma leválik, s égő-pirosra válik;
Csattogva verd össze fehér fogad rajta
Szívd vérét és csókold és csókold és csókolj.
És csókolj halálig.