Nagy Zoltán: Terzinák
Nagy Zoltán: Terzinák
Az álmom mélyén gyulnak régi máglyák,
A füstje fojt, s érzek vad régi vágyat,
S szemeim a könnyek kéjét kivánják.
A füstje fojt, s érzek vad régi vágyat,
S szemeim a könnyek kéjét kivánják.
Ó bus szolgáló, Emlék, bontsd az ágyat,
Urnőd testét nyugtasd el téli fényén,
Pilláit zárd le: rejtsék el a vágyat.
Urnőd testét nyugtasd el téli fényén,
Pilláit zárd le: rejtsék el a vágyat.
Karját hajlitsd a feje alá kényén,
S mint sárga rózsa hajlik bus karón át,
Ugy csüngjön lába át az ágy szegélyén.
S mint sárga rózsa hajlik bus karón át,
Ugy csüngjön lába át az ágy szegélyén.
Ó könny! Csókold, mint halk eső a rónát,
Ezüst fonálban hullj, mint nyári zápor,
Öntözd az ajkát frissre mint a rózsát.
Ezüst fonálban hullj, mint nyári zápor,
Öntözd az ajkát frissre mint a rózsát.
Patakban folyj le gyenge szép nyakáról,
Keblének két kies halomja völgyén
Zokogva törjön át ezüstös örvény,
Keblének két kies halomja völgyén
Zokogva törjön át ezüstös örvény,
Remegve fuss el csipői fölött,
S omolj le halk felsiró zuhatagban
A kerek fehér combjai között.
S omolj le halk felsiró zuhatagban
A kerek fehér combjai között.
