Ady Endre: A sátán kevélye
Ady Endre: A sátán kevélye
Életét végig gőgben élje
A Sátánnak fölkent kevélye.
A Sátánnak fölkent kevélye.
Fakóan szirma ne omoljon:
Piros virág volt pirosoljon.
Piros virág volt pirosoljon.
Panaszra is görbülhet szája,
De rugja meg azt, aki szánja.
De rugja meg azt, aki szánja.
Komédiázzék, hogy ő elvet
Egy-egy megtagadott szerelmet.
Egy-egy megtagadott szerelmet.
S ha térdelve mondja imáját,
Pattanjon föl, mások ha látják.
Pattanjon föl, mások ha látják.
Ha hisz és vár, remél és retten,
Kiáltsa azt, hogy ő hitetlen.
Kiáltsa azt, hogy ő hitetlen.
Ha szivébe kétségek szurnak,
Zengedezzen hitet az Urnak.
Zengedezzen hitet az Urnak.
Sohse legyen asszony bolondja
S ha él-hal érte, meg ne mondja.
S ha él-hal érte, meg ne mondja.
Ha futó csókra űzi ösztön,
Százszor ájuljon, esküdözzön.
Százszor ájuljon, esküdözzön.
Inség, betegség hogyha dulna,
Járjon-keljen, mintha vidulna.
Járjon-keljen, mintha vidulna.
S Halál ha cirógatja csontját,
Farsangolón járja bolondját.
Farsangolón járja bolondját.
Ellenségeit udvarolja,
Mintha aggodalma se volna.
Mintha aggodalma se volna.
Krisztus tréfából se vezesse,
Akik szeretik, ne szeresse.
Akik szeretik, ne szeresse.
S ha az Élet már összemarta:
Jött a Halál, mert ő akarta.
Jött a Halál, mert ő akarta.
(Sátán kevélye, szerencsétlen,
Jaj, nem igy éltem, nem igy éltem.)
Jaj, nem igy éltem, nem igy éltem.)
