Babits Mihály: Spleen
Babits Mihály: Spleen
Lakásom tétlenség szigetje
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.
Ami valóság volna tán
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.
*
Ó jaj! meguntam a mezőket
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.
Próbáltam élni léha gunyban,
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.
Egy sem volt élet s észrevettem
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.
Amikor régen semmivé lett
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.
Bolond gazda szolgája, lábam
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.
