Gellért Oszkár: Egy báli keztyühöz
Gellért Oszkár: Egy báli keztyühöz
Te drága keztyü, ki ujjait takarod,
Mikkel a hajamba ha játszva túr,
Villanytűcskék szurkálják szivemet –
Mikkel a hajamba ha játszva túr,
Villanytűcskék szurkálják szivemet –
Te drága keztyü, ki csuklójához simúlsz,
Mit megragadok olykor s oly vadul,
Hogy nyelve szisszen, cimpája megremeg –
Mit megragadok olykor s oly vadul,
Hogy nyelve szisszen, cimpája megremeg –
Te drága keztyü, ki könyökéhez tapadsz,
Mit, míg durcásan fordul tőlem el,
Ugy értet hozzám, sziven lök vele –
Mit, míg durcásan fordul tőlem el,
Ugy értet hozzám, sziven lök vele –
Te drága keztyü, ki vállig öltözteted
Meleg, puha karját, mely úgy ölel,
Hogy dermedten megroppanok bele –
Meleg, puha karját, mely úgy ölel,
Hogy dermedten megroppanok bele –
Te drága keztyü… csak tenyerébül engedd,
Hogy annyit lássak most, amekkorán
Vonagló ajakam elfér és kiszenved.
Hogy annyit lássak most, amekkorán
Vonagló ajakam elfér és kiszenved.
