Szilágyi Géza: Az örök „nem”
Szilágyi Géza: Az örök „nem”
Jaj, egész valód már énnekem
Többé nem titokzatos talány,
Gyilkoló megfejtését tudom jól,
Olyan sorscsapásos egyszerű.
Többé nem titokzatos talány,
Gyilkoló megfejtését tudom jól,
Olyan sorscsapásos egyszerű.
„Igen”, ami nálam, „nem” tenálad.
Én vagyok a fojtó vágyak vágya,
Én vagyok a beteg szerelem,
Én vagyok az örök bús könyörgés,
És te vagy a jeges vágytalanság,
Te vagy az ős szerelemhijasság,
Te vagy a nagy szent könyörtelenség.
Én vagyok a beteg szerelem,
Én vagyok az örök bús könyörgés,
És te vagy a jeges vágytalanság,
Te vagy az ős szerelemhijasság,
Te vagy a nagy szent könyörtelenség.
Én csupa „igen”, te csupa „nem”!
Hajad illatozza: nem, sohsem!
Homlokodon sáppad: nem, sohsem!
Szemedből kirémlik: nem, sohsem!
Arcodról halványlik: nem, sohsem!
Ajkadon merevül: nem, sohsem!
Kezed tiltakozik: nem, sohsem!
Két kebled pihegi: nem, sohsem!
Csípőid azt ringják: nem, sohsem!
Öledben ott dermed: nem, sohsem!
Egész valód ezzel átkoz engem:
Mindörökre nem, nem és sohsem!
Homlokodon sáppad: nem, sohsem!
Szemedből kirémlik: nem, sohsem!
Arcodról halványlik: nem, sohsem!
Ajkadon merevül: nem, sohsem!
Kezed tiltakozik: nem, sohsem!
Két kebled pihegi: nem, sohsem!
Csípőid azt ringják: nem, sohsem!
Öledben ott dermed: nem, sohsem!
Egész valód ezzel átkoz engem:
Mindörökre nem, nem és sohsem!
Tán azért szeretlek, mint még senkit,
Mert még eddig nem találtam senkit,
Aki lelkem minden kérdésére
Ennyi nemmel, sohsemmel felelt…
Mert még eddig nem találtam senkit,
Aki lelkem minden kérdésére
Ennyi nemmel, sohsemmel felelt…
