Lányi Sarolta: Ha valaki így írna
Lányi Sarolta: Ha valaki így írna
Figyelj kisasszony, kérlek. Én vagyok,
Ki sóhajtásaid megszámolom
S becézve, lágyan tenyerembe fogva
megcsókolom e bús galambokat.
Ki sóhajtásaid megszámolom
S becézve, lágyan tenyerembe fogva
megcsókolom e bús galambokat.
Én, én vagyok, ki bánatos szemednek
Mindegyik rebbenős mosolyvirágát
Titokban fölszedem az út porából
S elrejtem szívemen, bársonyburokban.
Mindegyik rebbenős mosolyvirágát
Titokban fölszedem az út porából
S elrejtem szívemen, bársonyburokban.
Én megtaláltam és meg én kötöztem
A vágyadat, e hűszemű kutyát,
Kit elkergettél, fölkutatni messze,
Vajh él-e, él-e érted valaki?
A vágyadat, e hűszemű kutyát,
Kit elkergettél, fölkutatni messze,
Vajh él-e, él-e érted valaki?
Figyelj tehát, mint én terád figyeltem,
Hallgasd szavam, mint én hallgattalak,
Nézd két szemem, csak téged néznek ők.
Fogadd szivem. Kisasszonyom, szeretlek.
Hallgasd szavam, mint én hallgattalak,
Nézd két szemem, csak téged néznek ők.
Fogadd szivem. Kisasszonyom, szeretlek.
