Lányi Sarolta: Áldásba fult átok
Lányi Sarolta: Áldásba fult átok
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek
s ha jönnek erre férfius veszélyek,
fedezzen engem asszony és leány.
s köröttem álljatok, amig beszélek
s ha jönnek erre férfius veszélyek,
fedezzen engem asszony és leány.
Tudom, hogy el fogtok takarni majd,
hisz eddig is, mindig … de megbocsátok,
mert érzem: bennem, rajtam rág az átok,
sötét virág, mely lelkemből kihajt.
hisz eddig is, mindig … de megbocsátok,
mert érzem: bennem, rajtam rág az átok,
sötét virág, mely lelkemből kihajt.
Ki, mint szegény magam, reményevesztett,
nem várhat mástól az vigasztalást,
kit eltakar a gőgös dacpalást,
az elvonul s a győztesek ti lesztek.
nem várhat mástól az vigasztalást,
kit eltakar a gőgös dacpalást,
az elvonul s a győztesek ti lesztek.
Ti lesztek boldogok, szépek, nagyok.
… De azt, ki tőlem elment, ne ölelje
senki. Társát köztetek ne lelje,
legyen boldogtalan, mint én vagyok.
… De azt, ki tőlem elment, ne ölelje
senki. Társát köztetek ne lelje,
legyen boldogtalan, mint én vagyok.
Bántsátok őt nővéreim ti, népem.
Vagy mégse. Mégis … lányok, szeressétek őt
s mely nékem néma már, száját, a hitszegőt,
hazug száját csókoljátok le szépen.
Vagy mégse. Mégis … lányok, szeressétek őt
s mely nékem néma már, száját, a hitszegőt,
hazug száját csókoljátok le szépen.
