Ady Endre: Köszöntő az életre
Ady Endre: Köszöntő az életre
Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el,
Széles mosollyal csillogóan
Ballagj, vén folyó,
Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.
Széles mosollyal csillogóan
Ballagj, vén folyó,
Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.
Túlszökve harag s bitang hír hinárját,
Éhkeselyűk-lakta hegyekből
Ért síkra vized
S örvendezésnek tengerei várják.
Éhkeselyűk-lakta hegyekből
Ért síkra vized
S örvendezésnek tengerei várják.
Békült tengerek s világok előtted,
Békült órák, békült fájdalmak,
Most már mindenek
Csodákká nőttek és megszentelődtek.
Békült órák, békült fájdalmak,
Most már mindenek
Csodákká nőttek és megszentelődtek.
Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála,
Mert benned van az Élet immár
S megbékült szived
Istennek áldott, terhes szűzleánya.
Mert benned van az Élet immár
S megbékült szived
Istennek áldott, terhes szűzleánya.
Élet, óh Isten pompázó szerelme,
Kinek nem szabad hátranézni,
Most már jó leszek,
Mindig-mindig csak jeleneddel telve.
Kinek nem szabad hátranézni,
Most már jó leszek,
Mindig-mindig csak jeleneddel telve.
Ni, hogy futnak az emlékek riadtan,
Óh, örömek öröme szállj meg,
Verd a szivemet:
Boldog vagyok, mert élni elhivattam.
Óh, örömek öröme szállj meg,
Verd a szivemet:
Boldog vagyok, mert élni elhivattam.
Boldog folyó, nevető tengereknek
Vig halállal vig várandósa,
Boldog kis életem:
Köszöntlek, éllek, áldlak és szeretlek.
Vig halállal vig várandósa,
Boldog kis életem:
Köszöntlek, éllek, áldlak és szeretlek.
