Nagy Zoltán: Bucintoro
Nagy Zoltán: Bucintoro
Egy hölgy szemére Velencében
A lelkem fáradt, alvó lagunáin,
Ó setét szem, mely hangod égi búra,
Arany hajó! indulj ünnepi útra,
S vonagló száz kört verj setét hullámin.
Ó setét szem, mely hangod égi búra,
Arany hajó! indulj ünnepi útra,
S vonagló száz kört verj setét hullámin.
S hol minden part már messze tünt az éjbe,
S halk holdsugár enyhít bús árnyat, sűrűt,
Tekinteted dobd be mint arany gyűrűt,
Hogy szálljon le a feneketlen mélybe,
S halk holdsugár enyhít bús árnyat, sűrűt,
Tekinteted dobd be mint arany gyűrűt,
Hogy szálljon le a feneketlen mélybe,
Hol száz csudának vetve síri ágya,
S nyugosznak tört hajók, kincses edények,
Sok elfelejtett, régen volt hajósé,
S nyugosznak tört hajók, kincses edények,
Sok elfelejtett, régen volt hajósé,
S több pompa s gőg s emberszív égi vágya,
Mint dómjában a pompás Velencének,
Hol nyugszik holtan száznegyvenhat dózsé.
Mint dómjában a pompás Velencének,
Hol nyugszik holtan száznegyvenhat dózsé.
