Kaffka Margit: Madonna Delle Catacombe
Kaffka Margit: Madonna Delle Catacombe
Ilyen volt tán, mikor magához vette
Öregbátyja az ács. Tizenötéves.
Göndör, fekete sörénye vállig ér itt,
Nagy, bizantinus, bús gyerekszeme,
Mély, barna, nagyfehérű szembogár
Tágranyitottan kérdi misteriumát. -
Mert arca előtt áll halvány, nagyocska
Jézusa már s az anyja bús szemével
Szemedbe néz a képről ő is merőn.
- S Mirjam nem öleli, nem eteti még,
Nem hajtja hozzá oldalvást fejét
Érett, konyuló, méla mozdulattal,
Együgyű, vállalt, boldog anyaságban,
Mint ahogy értjük s áldjuk a Madonnát,
(Öröke így lett késői képírásnak.)
Ez még a szűz, s az anyasága Csoda.
- Kis keble dús fátyolredőkbe rejtez
S gyenge karjait, átlátszó üvegkezét
Bő köntösében mint két lenge szárnyat
Terjeszti ódon, imás mozdulattal
Az Úr felé, - s nagy, barna-bogarú
Világító-fehérű, mély szemével
Komolyan kérdi, gyermeki panasszal,
Mint az angyaltól Názáretben egykor
Imádság közben: "Hogy lehet ez, uram?"
Öregbátyja az ács. Tizenötéves.
Göndör, fekete sörénye vállig ér itt,
Nagy, bizantinus, bús gyerekszeme,
Mély, barna, nagyfehérű szembogár
Tágranyitottan kérdi misteriumát. -
Mert arca előtt áll halvány, nagyocska
Jézusa már s az anyja bús szemével
Szemedbe néz a képről ő is merőn.
- S Mirjam nem öleli, nem eteti még,
Nem hajtja hozzá oldalvást fejét
Érett, konyuló, méla mozdulattal,
Együgyű, vállalt, boldog anyaságban,
Mint ahogy értjük s áldjuk a Madonnát,
(Öröke így lett késői képírásnak.)
Ez még a szűz, s az anyasága Csoda.
- Kis keble dús fátyolredőkbe rejtez
S gyenge karjait, átlátszó üvegkezét
Bő köntösében mint két lenge szárnyat
Terjeszti ódon, imás mozdulattal
Az Úr felé, - s nagy, barna-bogarú
Világító-fehérű, mély szemével
Komolyan kérdi, gyermeki panasszal,
Mint az angyaltól Názáretben egykor
Imádság közben: "Hogy lehet ez, uram?"
Róma.
