Ady Endre: Megint nagy vizekre
Ady Endre: Megint nagy vizekre
Be szikkadt szájjal mosolygok megint,
Száraz bölcseség vén aszálya bennem:
El kell már megint nagy vizekre mennem.
Száraz bölcseség vén aszálya bennem:
El kell már megint nagy vizekre mennem.
Hajh, nagy vizek és sírós örömök
Örök felhőző, szent párás tájéka,
Vársz-e reám még kisértettel néha?
Örök felhőző, szent párás tájéka,
Vársz-e reám még kisértettel néha?
Visz-e csónakom, a szenvedni-vágy
Olvadó és bús üdvösségű ködben
S villámos zápor zuhog-e köröttem?
Olvadó és bús üdvösségű ködben
S villámos zápor zuhog-e köröttem?
Piros csónakkal indulok megint,
Szívem a lapát az evező rúdján,
Félelem nélkül félős bajok útján?
Szívem a lapát az evező rúdján,
Félelem nélkül félős bajok útján?
Dacos, jaj-záró ajkat akarok,
Szívet, mely örvényt paskol ujra bátran
S mindig több veszélyt, mint amennyit vártam.
Szívet, mely örvényt paskol ujra bátran
S mindig több veszélyt, mint amennyit vártam.
Piros a csónak, bátor a lapát
S ha aggul, gyöngül egykori hajósa,
Tengeren pusztul, mintha ifju volna.
S ha aggul, gyöngül egykori hajósa,
Tengeren pusztul, mintha ifju volna.
