Ady Endre: A legfőbb várta
Tenger-sziklája, lihegő röpke vas-ágy.
Szép, maradt meggye, veszekséges irigyes.
Muló fészkébe kicsi királyka-madár,
Szánón, szivesen a mások ajkairól.
Szép szemeinket véresítő vizió,
Kórházi ággyal fizetendő gondolat.
S gyermekem mégis és én a tied talán.
Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.
De legfőbb várta mégis az én szivemen.