Balázs Béla: Én nem mozdultam
Balázs Béla: Én nem mozdultam
A régi utcán ujra végig mentem.
Mint őszi erdőt olyan halkan jártam,
Mint hervadt nyárnak szőnyegén a lábam,
Elnémult multak hullt lombján a lelkem.
Mint őszi erdőt olyan halkan jártam,
Mint hervadt nyárnak szőnyegén a lábam,
Elnémult multak hullt lombján a lelkem.
Tán nem is jártam? Tán sohase jártam?
Mint őszi erdő lombja egyre hullt
Nap-hervadás fejemre s nőtt a mult,
Én nem mozdultam. Lombhullásban álltam.
Mint őszi erdő lombja egyre hullt
Nap-hervadás fejemre s nőtt a mult,
Én nem mozdultam. Lombhullásban álltam.
A Tisza partján álltam. Ujra ott
Hol egykor vágyam csurgattam az árba
Elfolyni vele messze vándorlásra.
Hol egykor vágyam csurgattam az árba
Elfolyni vele messze vándorlásra.
De alvadt vágyam várt ott mozdulatlan
Holott sok útam és napom betölt:
Mert áll a Tisza és folyik a föld.
Holott sok útam és napom betölt:
Mert áll a Tisza és folyik a föld.
