Lányi Sarolta: Távoli arckép
Kedves, szelíd fiú feje,
Rajta hajból barna hullám,
Tenyeremre hulló…
Olyan néha, mintha volna
S messziről felém remegne.
Meg nem érzi más őt.
Csak nekem nevetne arca
S harcait kezem simítná
Homlokáról óva le.
Hű szemével nézne s én szeretném
Szívemre görgetném, mint bús göröngyöt,
Mely sírhantra húll…
Él-e s néz-e rám, vagy másra néz?…
…A kéz: kezem, mely őt becézni vágyik,
Csüggedve hervadoz már.