Ady Endre: Hal helyett kígyót
Ady Endre: Hal helyett kígyót
„…És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?” (Máté evangéliuma, VII. 10.)
Seregüket most fölvonultatom,
Tarkaságos árnyékaikra
Csók-emlékekből csiholódik
Egy-egy íves, szomorú szikra.
Tarkaságos árnyékaikra
Csók-emlékekből csiholódik
Egy-egy íves, szomorú szikra.
Emlék-menetjük néha-néha megáll,
Ha lábam dobbant, hangom mordul
S egy-egy fehér arc csufolódva
Pendül vissza a húzó sorbul.
Ha lábam dobbant, hangom mordul
S egy-egy fehér arc csufolódva
Pendül vissza a húzó sorbul.
Zászlókkal lépnek és zászlóikat
Remegő keblükre terítve,
Egynek zászlója a törlő rongy,
Másé illatos, régi csipke.
Remegő keblükre terítve,
Egynek zászlója a törlő rongy,
Másé illatos, régi csipke.
Hajh, zászlók, mosti jó helyeteken
Hányszor fojtogatott kivánat
Mindig egyforma áhítattal
Sírván esthajnali imámat.
Hányszor fojtogatott kivánat
Mindig egyforma áhítattal
Sírván esthajnali imámat.
Esengő, szárnyas tálca volt ölem
S ti néztétek messze tükörbül,
Mintha nem az én szám lett volna,
Mikor bolond sírásra görbült.
S ti néztétek messze tükörbül,
Mintha nem az én szám lett volna,
Mikor bolond sírásra görbült.
Erős, de megadó karjaimat,
Be egyformán hagytátok cserbe,
Be sokszor sírtam öleletlen
S be többször sírtam megölelve.
Be egyformán hagytátok cserbe,
Be sokszor sírtam öleletlen
S be többször sírtam megölelve.
Vonulj, némber-had, kiimádkozott
Ajkamnak immár nincs parancsa,
Melletekről egyenlő kincsű
Zászlótokat föl-föl, magasra.
Ajkamnak immár nincs parancsa,
Melletekről egyenlő kincsű
Zászlótokat föl-föl, magasra.
Hajdan tüzes, bolondos két karom
Még megmozdul vágyva, feszítve
S azután mint két fojtott kígyó
Mellemre-kulcsoltan esik le.
Még megmozdul vágyva, feszítve
S azután mint két fojtott kígyó
Mellemre-kulcsoltan esik le.
