Lányi Sarolta: Barátnőimhez
Lányi Sarolta: Barátnőimhez
Milyen szókkal bocsássam őt el
ó bölcs és boldog asszonyok,
ki nem tudom még, nem tudom már
szép igéit a szerelemnek?
ó bölcs és boldog asszonyok,
ki nem tudom még, nem tudom már
szép igéit a szerelemnek?
Mely bűbájt keverjek borába,
ó bölcs és boldog asszonyok,
hogy akkor is, ha messze van már,
felém fordítsa lelke arcát?
ó bölcs és boldog asszonyok,
hogy akkor is, ha messze van már,
felém fordítsa lelke arcát?
És mit tegyek szegény magammal
ó bölcs és boldog asszonyok,
ha nem tudom, hogy merre, hol jár,
hová kövessem, mint az árnyék?
ó bölcs és boldog asszonyok,
ha nem tudom, hogy merre, hol jár,
hová kövessem, mint az árnyék?
Nem. Sanda árnyék ne kisérje
ó bölcs és boldog asszonyok.
Amerre eltünt, nézzek arra némán,
mint napnyugatra néz a napraforgó.
ó bölcs és boldog asszonyok.
Amerre eltünt, nézzek arra némán,
mint napnyugatra néz a napraforgó.
Miként a hű csöndes, komoly virág
mely éjszakára fejjel búba csügged,
de föltekint, ha érzi már a hajnalt, -
- úgy várom én őt halk virágreménnyel.
mely éjszakára fejjel búba csügged,
de föltekint, ha érzi már a hajnalt, -
- úgy várom én őt halk virágreménnyel.
Az éjszakának gyötrő nagy magányát
hajnalhivőn ki végigélte, várta, -
- ó asszonyok, mondjátok: az bizonnyal
boldog napra ébred.
hajnalhivőn ki végigélte, várta, -
- ó asszonyok, mondjátok: az bizonnyal
boldog napra ébred.
