Milánó, február 24.
Milánó, február 24.
Hogy pezseg itt az élet! Ennek a városnak száztízet ver a pulzusa. A dóm hallatlan építmény – már nem is emberi – titáni – igazán az Isten háza. Mintha a középkorban az összes emberi energia, ami ma százféle mesterségben, nemzeteknek egymással való intenzív érintkezésében, börzében, hírlapban, vasútban, könyvben, eszmékben, parlamentben sül ki és fárad el – akkor kizárólag építésben adta volna ki magát. Ennek a dómnak és az ilyen templomnak lehetetlen ellenállni – szédítő, igazán metafizikai hatást tesz a benne való tartózkodás…
Rómára emlékszem, a Szent Pál templomra, amely szintén így hatott rám. Egy óráig bolyongtam benne, felizgatva és elszédülve – azután kijöttem, a szemközt levő vendéglő teraszán leültem ebédelni. De még mindig annyira magamon kívül voltam, hogy mereven néztem az óriás templom nagy, sötét, misztikus bejáratára… S ekkor azt gondoltam – no, Istenem, most tégy csodát, s pár percig hipnotizáltan néztem a sötétségbe, azt gondolva: most… most meg fog történni a csoda… a Jelenés… a sötét kapuban egyszerre feltűnik a sápadt Krisztus fehér ruhájában…
Persze hogy nem történt semmi… megrendeltem az ebédet. A középkorban megtörtént volna.
Milánóban a Scala majdnem olyan hatást tett, mint a dóm. Micsoda temploma ez a színháznak! Feledhetetlen impresszió a rengeteg nézőtér, a páholyokkal – a páholyokban az idegen nőkkel –, mind távoli hercegnő… a roppant függöny – a zenekar, a színpad kolosszális méreteivel. Csak az előadás volt gyenge – Lohengrint játszották. Mikor a tenorista bejött, nevetőgörcsöket kaptam, ez a jámbor énekes olyanra festette ki magát, ahogy egy vidéki kislány elképzeli a szép embert. Rettentő szőke és vizes kék szemű volt, pirosra sminkelve, kecskeszakállal – ahogy ránéztem, fuldokoltam a nevetéstől.
Lohengrin bejövetele a leghatásosabb színpadi megjelenés, mióta színház van a világon. A színpadon az ártatlanság haldoklik, nincs aki megmentse, s akkor a távolból, a folyón, hattyú által vont csónakban jön a megmentő tündérszép, aranypáncélos vitéz – és milyen muzsikával!
