Térey Sándor: Asszony, talán megy a szeretőjéhez
Térey Sándor: Asszony, talán megy a szeretőjéhez
Une femme passa, d’une main fastueuse soulevant, balançant le feston et l’ourlet…
Baudelaire
Baudelaire
…Jött és vigyázva kissé felemelte
szoknyáját (keskeny prém volt a szegélye),
mely ott, hol a vékony harisnyát érte
csókolta, mintha volna ajka, lelke.
Hunyorgó lámpák, sok fénysárga körte
besávolyozták az esős aszfaltot.
szoknyáját (keskeny prém volt a szegélye),
mely ott, hol a vékony harisnyát érte
csókolta, mintha volna ajka, lelke.
Hunyorgó lámpák, sok fénysárga körte
besávolyozták az esős aszfaltot.
Mint lesben macska, óvakodva hajlott
s lépett előre kecses, nyulánk teste.
Bepillantott lopvást a nagy tükörbe,
mely ott szunnyadt egy lompos kirakatba,
hol rikitottak zöld és kék papirba
cukorkák és olcsó, nyitott narancsok.
s lépett előre kecses, nyulánk teste.
Bepillantott lopvást a nagy tükörbe,
mely ott szunnyadt egy lompos kirakatba,
hol rikitottak zöld és kék papirba
cukorkák és olcsó, nyitott narancsok.
A szögletnél várt s mint hajóhidnál parancsnok,
az elfolyó utcát összevont szemmel nézte,
vonult a város szine és szemétje,
az imbolygó tömeg keskeny utját haladta…
…ha most lábuk alól a járda kiszaladna
jaj és lebukna ő is, ő is a többiekkel.
az elfolyó utcát összevont szemmel nézte,
vonult a város szine és szemétje,
az imbolygó tömeg keskeny utját haladta…
…ha most lábuk alól a járda kiszaladna
jaj és lebukna ő is, ő is a többiekkel.
Az ut testén röhögve nehéz autók loholtak,
megrakva ócska vassal s nehéz gránitkövekkel,
gömbölyü gummitalppal kék hintó ügetett el,
óh… puha selymén ülni, üvegjén kinevetni,
nem érni sárhoz… Ment, kis lábai dobogtak,
jaj, elsején ki kell már a cipőt fizetni.
megrakva ócska vassal s nehéz gránitkövekkel,
gömbölyü gummitalppal kék hintó ügetett el,
óh… puha selymén ülni, üvegjén kinevetni,
nem érni sárhoz… Ment, kis lábai dobogtak,
jaj, elsején ki kell már a cipőt fizetni.
Szeme előtt pirosba táncolt fekete kör.
Dudolnak már szivébe vágyakozón az éjek?
…Reá vár csipkés asztal, csillámló zöld likör,
kinai tea service és angol sütemények,
csak úgy elomlanak habból és semmiből,
nem is kell, hogy hibátlan fogával átharapja,
Dudolnak már szivébe vágyakozón az éjek?
…Reá vár csipkés asztal, csillámló zöld likör,
kinai tea service és angol sütemények,
csak úgy elomlanak habból és semmiből,
nem is kell, hogy hibátlan fogával átharapja,
mint forró percben ott ajkát és sima vállát.
Avagy magas és szűk emeletekre várják,
hol nehéz ételszag áporodik a házban,
valami bérelt, bús, közönyös csókszobában,
hol a falak tüppedtek s a kaján ripszbutor
nevet vörös szájával. A kályhán díszcsupor.
Avagy magas és szűk emeletekre várják,
hol nehéz ételszag áporodik a házban,
valami bérelt, bús, közönyös csókszobában,
hol a falak tüppedtek s a kaján ripszbutor
nevet vörös szájával. A kályhán díszcsupor.
Kissé hideg van, - most fűt még a férfi,
ágyáról már lecsúszott takarója.
Hideglelősen a cipőjét kigombolja,
a lámpa fénye bőrét ingén is átfejérli
…szomszédban a cseléd tisztítja a kilincset
dalol a rézkilincs, hozzá paraszti hangja.
ágyáról már lecsúszott takarója.
Hideglelősen a cipőjét kigombolja,
a lámpa fénye bőrét ingén is átfejérli
…szomszédban a cseléd tisztítja a kilincset
dalol a rézkilincs, hozzá paraszti hangja.
A mennyezetre bámul, magát ölelni hagyja.
Gipszből való márvány, csalt percek, talmi kincsek,
késő van, az óra milyen lassan tud járni,
haza mellékutcákon, sápadva sietéstül,
hol hű barát az est és meg se látni:
ez az asszony most jött a kedvesétül.
Gipszből való márvány, csalt percek, talmi kincsek,
késő van, az óra milyen lassan tud járni,
haza mellékutcákon, sápadva sietéstül,
hol hű barát az est és meg se látni:
ez az asszony most jött a kedvesétül.
Haza… hol vár a cseléd, hideg vacsora, gyermek,
szivarral és lusta kérdéssel férfi: otthon.
Levetkezni. Mindent egyformán, megszokotton,
a szobákban, hol minden szöglet hallgat
és a csönd néha oly gonoszul jajgat
Kínlódva húzzák egymást a napok…
szivarral és lusta kérdéssel férfi: otthon.
Levetkezni. Mindent egyformán, megszokotton,
a szobákban, hol minden szöglet hallgat
és a csönd néha oly gonoszul jajgat
Kínlódva húzzák egymást a napok…
Ha most meg nem szólítom, tudom, örökre elmegy,
nem látom soha többé… Óh életem szinháza!
Eltünt szemem elől. A függöny leszaladt.
Nem lángol más, csak a hordár piros sipkája.
A villamosok futnak, nagy, sárga bogarak.
Haza most? Hallom már, a házmester rikoltoz,
nem látom soha többé… Óh életem szinháza!
Eltünt szemem elől. A függöny leszaladt.
Nem lángol más, csak a hordár piros sipkája.
A villamosok futnak, nagy, sárga bogarak.
Haza most? Hallom már, a házmester rikoltoz,
csörgetve kulcsait, jön a vice dohogva.
A küszöbön egy lány rózsás szoknyáján foltoz.
Istenem, hova menni, merre, mit tenni mostan!
Meghúzódván didergőn ülni diványsarokban
érezni, hogy minden butornak éle van,
ha most az ablakon valaki bekopogna
A küszöbön egy lány rózsás szoknyáján foltoz.
Istenem, hova menni, merre, mit tenni mostan!
Meghúzódván didergőn ülni diványsarokban
érezni, hogy minden butornak éle van,
ha most az ablakon valaki bekopogna
nem kérdezni ki az, csak ölelni magamhoz,
fázós kis arcát elbujtatni a nyakamhoz,
hogy súgja már remegve és karjával marasszon:
Pesten az élet szép, minden legénylakásba
elsápadva, pirulva, ma felsurran egy asszony.
fázós kis arcát elbujtatni a nyakamhoz,
hogy súgja már remegve és karjával marasszon:
Pesten az élet szép, minden legénylakásba
elsápadva, pirulva, ma felsurran egy asszony.
