Ady Endre: Hüvösvölgyemből sebten, rohanón
Havukat a hegyek csobolták
S ugy léptetek, mint tarka csíllagok,
Mint szines angyal-csordák.
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, szédítőn,
Rejtetten Tavasz bluzaiba
Nyugtalanul s negéden.
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Ujra és ujra,
Előttem egy sereg öreg szatir
Tavaszi sipját fujja.
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be meg csillogtatok.