Ady Endre: A csodák föntjén
Ady Endre: A csodák föntjén
(„…Mikor a harmadik angyal trombitált volna, leesék az égről egy nagy csillag, … a csillagnak neve pedig üröm… És mikor az ötödik angyal megfuvallotta trombitáját… csillag esék le az égről, melynek adaték a mélységes kútnak kulcsa… Annak okáért az napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt, és kívánnak meghalni, de a halál elmegyen előlük…” János jelenései 9. 10.)
Csillag-zuhitó angyal-trombiták
Piros hangjára addig-addig lestem,
Mig megérkeztek a káprázatok
S csodáit küldi, - piritva a testem, -
A nyolcadik angyal: a Láz.
Piros hangjára addig-addig lestem,
Mig megérkeztek a káprázatok
S csodáit küldi, - piritva a testem, -
A nyolcadik angyal: a Láz.
Minden rendestől eltéptem magam,
Szemem prédáit mind összezilálom,
Életem száz mással elegyitem,
Csapdoshasson vitézül föl az álom
S száz szinű álom-rettenet.
Szemem prédáit mind összezilálom,
Életem száz mással elegyitem,
Csapdoshasson vitézül föl az álom
S száz szinű álom-rettenet.
Csodálatos, képes rettenetek
Szent zavaros kora, ime, szakadt rám,
Ülnek bennem viziók és valók
Szerelmesen, fájón összetapadván,
Hogy minden: ugyanegy legyen.
Szent zavaros kora, ime, szakadt rám,
Ülnek bennem viziók és valók
Szerelmesen, fájón összetapadván,
Hogy minden: ugyanegy legyen.
Igy, az üröm és halál-vágy után
Teljességessé, fantomossá válok,
Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek
S leráztam a csak-ez és csak-egy jármot:
Minden az így és az-az-egy.
Teljességessé, fantomossá válok,
Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek
S leráztam a csak-ez és csak-egy jármot:
Minden az így és az-az-egy.
A Láz és én vagyunk ma a világ,
Nem sietek, mert már el ugyse kések,
Csillag-zuhitó angyal-trombiták,
Száz élettel fölérő jelenések
Visznek csodák föntjére föl.
Nem sietek, mert már el ugyse kések,
Csillag-zuhitó angyal-trombiták,
Száz élettel fölérő jelenések
Visznek csodák föntjére föl.
