Tóth Árpád: Lomha gályán
Tóth Árpád: Lomha gályán
Ó ifjuság! már fényed, a messze fény
Alásülyed, mint távol az éghatár
Mélyén letűnő drága csillag,
S vak vizen ing tova lomha gályám!
Alásülyed, mint távol az éghatár
Mélyén letűnő drága csillag,
S vak vizen ing tova lomha gályám!
Igy, férfigondok barna fedélzetén,
Míg sors sodor, mint gyorsrohamú vad ár,
S míg forgató örvények nyílnak,
Igy mulik el botor éltem árván.
Míg sors sodor, mint gyorsrohamú vad ár,
S míg forgató örvények nyílnak,
Igy mulik el botor éltem árván.
S ülök s szivemre lebben az esti bú
S szárnyával, melynek pelyhe sötét selyem
Úgy ér, mint tó fölött ha fecske
Csap tova s lágy gyürü kél a vízen.
S szárnyával, melynek pelyhe sötét selyem
Úgy ér, mint tó fölött ha fecske
Csap tova s lágy gyürü kél a vízen.
S kérdem: borongsz hát ujra ma rest fiú?
S szelid igent int csüggeteg fejem
S emlékek sírnak, mintha este
Hársak ezüst dala fájva zizzen.
S szelid igent int csüggeteg fejem
S emlékek sírnak, mintha este
Hársak ezüst dala fájva zizzen.
S a hársak közt jár s néha megáll a vágy
És méla bottal rajzol a bús utak
Porába furcsa figurákat
S drága betűt szeretőm nevéből.
És méla bottal rajzol a bús utak
Porába furcsa figurákat
S drága betűt szeretőm nevéből.
S eszembe jut, hogy isteni válla lágy
S a kék haj langyos árja a karcsu nyak
Szelíd lejtőjén átfoly s bágyadt
Szép szeme nedves a vágy hevétől.
S a kék haj langyos árja a karcsu nyak
Szelíd lejtőjén átfoly s bágyadt
Szép szeme nedves a vágy hevétől.
S szilaj jajom kél: hajnali, bíbor ég
Alján kigyúló zöld ragyogás! sziget!
Ó, vársz még, távol, boldog Élet,
Hol sohasem lesz az alkonyom bús?
Alján kigyúló zöld ragyogás! sziget!
Ó, vársz még, távol, boldog Élet,
Hol sohasem lesz az alkonyom bús?
Avagy fordítsam már a siró kerék
Kormányát bárhogy, part sohsem integet?
Amerikámat, amig élek,
Sohse lelem, szomorú Kolumbus?
Kormányát bárhogy, part sohsem integet?
Amerikámat, amig élek,
Sohse lelem, szomorú Kolumbus?
