Ady Endre: A megnőtt élet
Ady Endre: A megnőtt élet
Hatalmas, hős, sudaras multnak
Ágai, gyönyörű éveim,
E véres idő-mosolyok
Igazi lombba most borulnak.
Ágai, gyönyörű éveim,
E véres idő-mosolyok
Igazi lombba most borulnak.
Méltó, nagy tavasza most ért meg
(Túl rémületeken s vágyakon,
Tavalyi kisértéseken)
Az én istenemnek, a Vérnek.
(Túl rémületeken s vágyakon,
Tavalyi kisértéseken)
Az én istenemnek, a Vérnek.
Az Élet szörnyüséges, gazdag
S az én kicsufolt szent sebeim,
Mint rózsák piros májuson
Egy világ testén fölszakadnak.
S az én kicsufolt szent sebeim,
Mint rózsák piros májuson
Egy világ testén fölszakadnak.
Most, ime, itt az életemnek
Átkos és bús magyarázata,
Sejtő kínja, szédülete,
Dölyfe, – ime, honnan erednek.
Átkos és bús magyarázata,
Sejtő kínja, szédülete,
Dölyfe, – ime, honnan erednek.
De e tavaszt lombosan állom,
S megért mindent e megért tavasz
S olyan nagy most az életem,
Mint óriás grimászú álom.
S megért mindent e megért tavasz
S olyan nagy most az életem,
Mint óriás grimászú álom.
