KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KIS DAL
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KIS DAL
Lelkem éjén rosz malom
Zakatol: az unalom.
Régi, rozzant, rosz malom
És úgy hivják: unalom.
Régi, rozzant kereke
Álmos is és fekete,
A garatja végtelen,
S a búzája életem,
Elhagyott és végtelen
Tompa-csöndes életem.
Lisztje: semmi, szárnya: éj,
Csönd: zúgása, árnya: mély
S nézem egyre - árva tiszt -
Hogy szitál a lomha liszt.
Bús időm azzal ölöm,
Ezt a semmit őrölöm,
Árva molnár őrölöm
S lisztem nem bú, nem öröm,
Színtelen köd, csunya lom,
Fájó semmi: unalom.
Zakatol: az unalom.
Régi, rozzant, rosz malom
És úgy hivják: unalom.
Régi, rozzant kereke
Álmos is és fekete,
A garatja végtelen,
S a búzája életem,
Elhagyott és végtelen
Tompa-csöndes életem.
Lisztje: semmi, szárnya: éj,
Csönd: zúgása, árnya: mély
S nézem egyre - árva tiszt -
Hogy szitál a lomha liszt.
Bús időm azzal ölöm,
Ezt a semmit őrölöm,
Árva molnár őrölöm
S lisztem nem bú, nem öröm,
Színtelen köd, csunya lom,
Fájó semmi: unalom.
(1913)
