OSCAR WILDE: AVE IMPERATRIX+ Fordította BABITS MIHÁLY
Fordította BABITS MIHÁLY
szirtlábad mord habokra hág:
mozgó mezőknek asszonya
mit mond majd rólad a világ?
mint fényes üveggömb lebeg
s mint árnyak árnyas alkonyon
cikáznak rajt a lövegek.
fáklyái, habzó vértaraj
s mind amiket a szomorú
halálos, harcos éj takar.
az álnok muszkát ismeri
s mig nyilt szájjal szökik tovább
bőrét golyók jege veri.
elhagyja sapphir-otthonát,
úgy tör a nagy viharra mely
rázza fején a koronát.
bronztorku trombitája zeng
s a hó az ind hegyek csucsán
zord fegyveres léptekre reng.
a hüvös gránátfák alatt
markolja kardját görcsösen
amint a mór hozzászalad,
s mily döbbenő zenét csinál
angol doboknak üteme
nagy Kandahár kapuinál.
hol véres lábbal, kardosan
fel a világuralomig
Angolhon lángok közt rohan.
pillére, Himaláya, szólj
győzelmünk szárnyas ebeit
hol láttad utoljára, hol?
bokhárai vérliljomok,
fehérturbános oxusi
kalmárok, sárgaszin homok,
aranyos kertje Ispahán,
hol cédrust szállit s cimmetet
a hosszú poros karaván,
a szirtek tördelt talpain
hol déli hőn sem fogy soha
friss vizből a márványbazin:
láttán tolong a szük bazár:
kit ép egy nagyszakállu kán
dus háremébe küld a cár:
verdesni szárnyukat vadul -
de otthon ülve busan int
a britt galamb és nem vidul.
ifjára vár - de nincs vigasz:
markolva még a lobogót
rut árok mélyén nyugszik az.
várják sokan hogy múl a gyász
s apjuk térdére ugranak
a gyermekek… de bús a ház,
csókdossák férjük rendjelét
kardot - ruhán golyónyomot:
bújuk silány játékszerét!
nyugosznak ők, testvéreink:
tört pajzsukra kedveskedőn
virágot a részvét se hint:
s az afgán földeken sokan
s egyik a Ganges öbliben,
ahol fövenyt szür a folyam,
s másik a tenger homokán
amely Kelet kapuja, - vagy
Trafalgár szélsöpört fokán.
Naptalan nap! Zugalmas est!
Ó viharos örvénytorok
prédádat vesd ki partra, vesd!
te végtelen pályáju hon,
hát minden talpalatnyi föld
friss vért kiván határidon?
bus dalt cserélj, Cromwell hona!
Szél s viz elvitte holtjaid
s nem adja vissza már soha.
a britt jövendő zálogát,
kiket nem csókol angol ajk
s angol kar többet nem fog át.
világot hálózzuk körül,
ha szívünk mélyén nem enyész
a gond, ha szívünk nem örül?
fenyves gyanánt a tengeren,
ha szívünkben kin háza van
és pusztáján csak rom terem?
a tengerészek? lovasok?
A lovas és a tengerész
álmain fű és hab susog.
Bucsuzhat-é a holt ajak?
Rég néma hanttá szétesett -
- Ez hát a vég? Ez volna csak?
szavunk a szent alvók porát;
árván, tövissel koszorus
homlokkal Britthon megy tovább:
mig e vértóból isteni
napként az új Respublikát
nem látják kelni őrei.