UTOLSÓ JELENET.
UTOLSÓ JELENET.
Voltak, Szumurud, majd Fuad.
Szumurud: (belép.) Parancsolsz, úrnőm?
Hamduna.: (egy pillantással a szekrény felé.) Csinálj itt rendet! (El Hafiddal balra.)
Szumurud: Rendet! Rendet! (A szekrény felé megy.) Ó mily kiszámíthatatlan az asszonyok ravaszsága! (Kinyitja az ajtót.)
Fuad: (összetörve, lekonyulva, sápadtan kiesik a szekrényből.) Ó!
Szumurud: No, bölcs Fuad ed Deli?
Fuad: (nagyot lélegzik, a baloldali ajtóhoz megy, hallgatózik.) Ó!… (Benéz a kulcslyukon,) Ó!… (Fejéhez kap, az asztalhoz rohan, előveszi a könyvet és a kalamárist.) Ó!
Szumurud: Mi az, bölcs Fuad, Abu Deli ben Muktar fia?
Fuad: (balkezével szomorúan legyint, írni kezd.) «Háromezerhétszáznegyvenegyedik fejezet…»
(Függöny.)
