Tersánszky Józsi Jenő: Levél
Tersánszky Józsi Jenő: Levél
Hogy vagyok kicsim?
Bizony, mind álmosabb közönyöm, sandább búvom.
Napjaim utálom, emlékim únom.
A való bennem épp hogy felrévűl
Mint vakult tükrön, lénye kényszeréül.
Rossz gondok, apró piszkok, szenvtelen szépségek.
Napjaim utálom, emlékim únom.
A való bennem épp hogy felrévűl
Mint vakult tükrön, lénye kényszeréül.
Rossz gondok, apró piszkok, szenvtelen szépségek.
Talán egyedül téged
Ha még magamban elbecézlek
Tünődve, vajjon látom-e még
Kócos, fiús fejét
Sárga, selyem vánkosán?
Ha még magamban elbecézlek
Tünődve, vajjon látom-e még
Kócos, fiús fejét
Sárga, selyem vánkosán?
Másként kicsim, e szép világnak nem akad
Vágyam számára csodája, bája, élve.
Szemem mint visszásra nincsen egyébbre.
Mintha elátkozott lakat
Őrizne engemet.
Vágyam számára csodája, bája, élve.
Szemem mint visszásra nincsen egyébbre.
Mintha elátkozott lakat
Őrizne engemet.
Hitemre! ami nincs s ördög vigye
Kedvem jön olykor, hogy irigye
Legyek ama garázda gazfickónak,
Kinek oly átkozott könnyen lobbant szive
S kinek, mint eredetijét a mozikép
Épúgy majmolom tovább életét,
Mind álmosabb közönnyel, sandább búval,
Kedvem jön olykor, hogy irigye
Legyek ama garázda gazfickónak,
Kinek oly átkozott könnyen lobbant szive
S kinek, mint eredetijét a mozikép
Épúgy majmolom tovább életét,
Mind álmosabb közönnyel, sandább búval,
Igy vagyok kicsim!
