5.
5.
«Ha most… (e perc oly furcsa felelőtlen
Mint a halálé vagy a születésé!)…
Ha most a vágyam válna vak meréssé,
Acéllá edzve e lángferedőben,
E buja juliusban!
Mint a halálé vagy a születésé!)…
Ha most a vágyam válna vak meréssé,
Acéllá edzve e lángferedőben,
E buja juliusban!
Évek átka
Most lobbot vetne szemem-bogarába
S a férfiszenvedés vad erején
Csuklóm kegyetlen lenne és kemény
S a szavam is, lágyságok elgyötörtje,
Mint hegy szivéből láva, dübörögve
Szakadna föl szivemből szilajul
S miként mezőre a nap nyila hull
(Hogy porhanyóvá lessz a televény!) -
Úgy hullna rád a szó tüzes pörölyje
A férfinyomorúság erején!
Most lobbot vetne szemem-bogarába
S a férfiszenvedés vad erején
Csuklóm kegyetlen lenne és kemény
S a szavam is, lágyságok elgyötörtje,
Mint hegy szivéből láva, dübörögve
Szakadna föl szivemből szilajul
S miként mezőre a nap nyila hull
(Hogy porhanyóvá lessz a televény!) -
Úgy hullna rád a szó tüzes pörölyje
A férfinyomorúság erején!
S kitől örökléd játékszenvedelmed:
Hajdanvalód, a csóknevelte gyermek,
Ki ott lakik még ajkaid biborján
S komoly szemednek kacagó dacot hány:
Mint a viharban mind a gyermekek,
Megbúna gyermekfélsszel, reszketeg!
S mik szépséged éretté fűszerezték:
Asszonyiságok, száz kacér szinesség:
E zuhatagba most hogy ójanak?
(Csipkés napernyő jégverés alatt!)
Hajdanvalód, a csóknevelte gyermek,
Ki ott lakik még ajkaid biborján
S komoly szemednek kacagó dacot hány:
Mint a viharban mind a gyermekek,
Megbúna gyermekfélsszel, reszketeg!
S mik szépséged éretté fűszerezték:
Asszonyiságok, száz kacér szinesség:
E zuhatagba most hogy ójanak?
(Csipkés napernyő jégverés alatt!)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
S ha viharomnak a legviharossa
Áthúzna így vidám meződ felett
S a fülledt léget langy esőszagosra
Lágyítanák meglékelt fellegek:
Ellágyulások örök embere
Lágyan hajolnék a kezedre le -
S megkinzott lelkem elsimult simáján
Ivelne vágyam, mint szelid szivárvány.»
Áthúzna így vidám meződ felett
S a fülledt léget langy esőszagosra
Lágyítanák meglékelt fellegek:
Ellágyulások örök embere
Lágyan hajolnék a kezedre le -
S megkinzott lelkem elsimult simáján
Ivelne vágyam, mint szelid szivárvány.»
