Havas Gyula: Felhők alatt
Havas Gyula: Felhők alatt
Hiába állnak mindenek elém,
hiába gyűl sötét seregbe felhő, -
felszáll a nap, felettük néz felém
s magányom néma, büszke éjjelén
a hold az ittasúlt egekre feljő.
hiába gyűl sötét seregbe felhő, -
felszáll a nap, felettük néz felém
s magányom néma, büszke éjjelén
a hold az ittasúlt egekre feljő.
Hiába minden harsány hangszerek,
a durva kürt s dühödt dobszó hiába,
hiába félrevert harangsereg, -
a pauza lelkén át a lant remeg
és szebb vihart sír egy melódiába.
a durva kürt s dühödt dobszó hiába,
hiába félrevert harangsereg, -
a pauza lelkén át a lant remeg
és szebb vihart sír egy melódiába.
Hiába zúgnak minden tengerek
és füstölögnek minden messzi partok,
orkánok is hiába zengenek, -
az égre nézek, semmi engemet
már nem vezet vigyázni: merre tartok.
és füstölögnek minden messzi partok,
orkánok is hiába zengenek, -
az égre nézek, semmi engemet
már nem vezet vigyázni: merre tartok.
Ez régi nóta? Jó. Képzelt erény?
Szép vakság csak, mely néha alkonyúl rám?
Süketség, mely mereng rég vert zenén?
Jobb lenne, tébolyúltan zengeném
az éji fényt az égi alkonyúltán?
Szép vakság csak, mely néha alkonyúl rám?
Süketség, mely mereng rég vert zenén?
Jobb lenne, tébolyúltan zengeném
az éji fényt az égi alkonyúltán?
Igaz. Hisz ez csak mélabús harag,
mely gyúlni ébred szennyes orgiáján
a fényeknek, miket felgyújtanak,
ha vad felhők között elbújt a nap
s hinnék, kihúnyt a tűz az égi máglyán.
mely gyúlni ébred szennyes orgiáján
a fényeknek, miket felgyújtanak,
ha vad felhők között elbújt a nap
s hinnék, kihúnyt a tűz az égi máglyán.
Ó, fényeket, mik tündökölni még
loboghatnak, amíg körűl setétség,
de felhők közt is egy ökölnyi ég
ha kéklik majd, elég megölni épp
a sírokon rivalgók gyenge mécsét.
loboghatnak, amíg körűl setétség,
de felhők közt is egy ökölnyi ég
ha kéklik majd, elég megölni épp
a sírokon rivalgók gyenge mécsét.
Addig: csak csend. A szép azúr alatt
minden hazug fény hamvadóra sáppad
és beragyogni mind az útakat
arany derűvel felvirúl a nap
s a régi útas új hajóra szállhat.
minden hazug fény hamvadóra sáppad
és beragyogni mind az útakat
arany derűvel felvirúl a nap
s a régi útas új hajóra szállhat.
Ó, én is látok partokat,
karom feléjük ájúltan kitárúl,
ott tán ölelni vágyó kar fogad,
nekem nektárt és mámort tartogat,
hogy részegítsen múlni a világrúl.
karom feléjük ájúltan kitárúl,
ott tán ölelni vágyó kar fogad,
nekem nektárt és mámort tartogat,
hogy részegítsen múlni a világrúl.
S addig: hiába minden harsonák
hiába förgeteg, futó tűz, felhő,
hiába trombiták is, marconák, -
felhő felett nap s minden harcon át
a béke és a csend dalolva eljő.
hiába förgeteg, futó tűz, felhő,
hiába trombiták is, marconák, -
felhő felett nap s minden harcon át
a béke és a csend dalolva eljő.
