Bálint Aladár: Hangversenyek • Bach–Mahler Landowska–Huberman–Telmányi
Bálint Aladár: Hangversenyek •
Bach–Mahler
Landowska–Huberman–Telmányi
Bach–Mahler
Landowska–Huberman–Telmányi
Négyszáz esztendős fordulóját ünnepli a reformáció. Talán időszerű felemlíteni, hogy a kétszázados évforduló ünnepi dalát Bach János Sebestyénnel íratták meg és e dal azóta is a legszárnyalóbb himnusza a reformált keresztény egyháznak. A négyszázados ünnep muzsikája belefullad az ágyúk dörgésébe, az egyház nem írat új dalt és ha íratna, aligha találna valakit, aki túl tudná harsogni a mesterek mesterének zengő dalát.
Nem tudom, a reformáció fordulója okozta-e vagy Bach nagyságára való eszmélés, a Bach-hangversenyek egész sorát hallgathatta a közönség és más hangversenyek programjába is beillesztették (gyakrabban, mint máskor) Bach kompozícióit. Időrendben a legelső Bach-hangverseny Huberman–Landowska és Amans hangversenye volt. Huberman a hegedű egyik legnagyobb élő mestere a legragyogóbb színeit rakta palettájára a Chaconne viharzó szólamaiban. Mintha szikrák pattantak volna ki a húrokból. Az E-dúr szonáta forró csapongását a csembaló zizegő hangja hűsítette, tompította. Az est legkimagaslóbb része a brandenburgi hármas koncert volt (Lajos Keresztély brandenburgi őrgróf tiszteletére 1720-ban írt hat hangverseny egyike). A hegedű, csembaló és fuvola muzsikáját kis vonós zenekar kísérő játéka tette színessé, gazdaggá. Barok udvar hangulatát lopta az együttes játéka a Vigadó öblös termébe. Mintha gobelinek hamvas tónusa porzott volna szét a hangszerek fölött. Az emberek boldogan, elfeledkezve sütkéreztek az ódon muzsika sugárzásában.
*
