Sárközi György: Szeptemberi eső
Sárközi György: Szeptemberi eső
Földönti hatalmas kancsóit az isten
S ömleszti egyre a nehéz vizeket:
Nedves, hideg, csúf égi izenet.
S ömleszti egyre a nehéz vizeket:
Nedves, hideg, csúf égi izenet.
Már reggel óta (s most alkonyra hajlik,)
Csorog a ködszinű, bús, sűrű lé,
Rosszkedvvel kavarog, hull, hull lefelé.
Csorog a ködszinű, bús, sűrű lé,
Rosszkedvvel kavarog, hull, hull lefelé.
Nem szép zene ez, csak mint száz öregasszony
Lefetyelése, lármás lotyogás,
És minden oly lucskos, sötét pocsolyás.
Lefetyelése, lármás lotyogás,
És minden oly lucskos, sötét pocsolyás.
A csöndes szobákban milyen sötét lett!
Üljünk a sarokba, hol senki se lát
És búsuljunk, hogy mily bús a világ.
Üljünk a sarokba, hol senki se lát
És búsuljunk, hogy mily bús a világ.
Kinnt csapkod az eső, sok távoli dörgés
Morog be az ablak vizes üvegén
És félve összebujunk: te meg én.
Morog be az ablak vizes üvegén
És félve összebujunk: te meg én.
Nagy barna szemed a homályba világít,
Nincs semmi baj már, énnékem elég
Érezni tested gyengéd melegét.
Nincs semmi baj már, énnékem elég
Érezni tested gyengéd melegét.
