Kádár Endre: Balalajka
Kádár Endre: Balalajka
Regény
In memoriam.
A… A… K…, ki 1917. áprilisában az orosz forradalom hírére, sok száz emigráns társával a Zárán Párizsból hazafelé tartott s az elsüllyedt hajóval nyomorultul ottveszett.
*
Életünknek nincs ideje: múltunk és jövőnk annyira benne él jelenünkben.
Íme mi lett abból:
hogy Alexey Szergejevics Koloszoff orosz ezredes, katona, mint mindenki fel ősapjáig, iszákos, káromkodó, eszem-iszom, mahumet ember, olyan, amilyennek fajtáját az orosz regényekből ismerjük, egyszer haragos kedvében hét éves fia előtt megtaposta a legényét,
s hogy volt Rouenban egy lány, egy gyermeklány, egy kiskereskedő lánya, ki mint csitri, idegen diákokkal szeretett ugrálni: oroszokkal, szerbekkel, bolgárokkal, szerette szomorú szláv énekeiket s este, ha a diákok balalajkán játszottak s énekeltek hozzá, a nyitott ablakon kihajtva fejét hallgatta őket, egyszer a varróiskolában így szólt bolondosan elmélázva: “Én egy szlávhoz megyek feleségül” –, s ha egyedül maradt folyton hallotta a balalajka pengését.
