V. jelenet.
V. jelenet.
Inas (jön Rudival a bal ajtón át): Pardon, grácia, a felügyelő ilyenkor valamelyik vendéglőben van. A faktum azonban az, hogy a kedves mamája szegény meghalt.
Rudi: Az ember hazajön három év után… és mit lát itthon… az ember egészen ki van ábrándulva… az embert elönti a keserűség. Bele tudnék harapni az öklömbe.
Inas: Azért ne tessék nagyon szomorkodni.
Rudi: Én olyan rendben hagytam a mutterkát, amikor elmentem… és most… Ha ez csak így megy! Köszönöm szépen!
Inas: Pardon, grácia. A koporsó palota ehhez képest.
Rudi: Az embert elviszik, az anyját meg elpusztítják! És ehhez semmit sem szabad szólni?
Inas: Én is már sokszor gondoltam… A borotvával, amivel borotválkozom…
Rudi: Ne tessék a borotvát!… Azt mondom, ez úgyse mehet így tovább!
