XVI. jelenet
XVI. jelenet
Egy asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő jön be fakó, foltos ruhában, három másik ugyanilyen nővel): Maga a Simonyiné fia?
Rudi: Én vagyok nénike.
Második asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő, fakó foltos ruhában, három másik ilyen asszonnyal jön be): Azt mondják, meggyütt a Simonyiné fia!
Rudi: Én vagyok a Simonyiné fia.
Harmadik asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő, fakó foltos ruhában jön be, három másik nővel): Maga a Simonyiné fia?
Rudi: Én vagyok az.
Egy asszony: Maga valahonnan nagyon messzirűl gyütt?
Egy másik asszony: Milyen világ van ott, ahonnan maga gyütt?
Egy új asszony: Valami hírt szeretnénk már hallani arról, hogy mégis csak elgyön az idő, amikor másképp lesz?…
Első asszony (kitör): Mert ez az élet nem élet!…
Második asszony: Ez nem élet! Ez döglődés!…
Harmadik asszony: Rosszabb ez a halálnál!…
Egy asszony: Elég volt az ilyenből!…
Egy másik asszony: Másik élet kell nekünk!
Egy új asszony: Már egész elrohadunk!…
Egy másik új asszony: A szegény csak pusztuljon?…
Első asszony: Mint a féreg múljon el?…
Második asszony: Jobb akkor az állatnak…
Egy asszony (hatalmas hangon): Most aztán mondjon nekünk valami nagy szót arról, hogy mi lesz?…
Rudi (keserűen és fájdalmasan néz végig rajtuk): Mind púposak, sánták, meg inaszakadtak. A szemük mind vaksi! A hasuk föl van puffadva! A mellük behorpadt, görcs rángatja a gyomrukat. A frász rágja a veséjüket. A tüdejük vérzik… Mind ilyenek lesznek.
Asszonyok (fejük letörten lehanyatlik)
