Tass József: Könyörgés
Tass József: Könyörgés
Hüs cseppet óhajtván
Sikolt a zord máglyán
Szívem. Oh mily szörnyű kín
Mardossa csontjaim?
Házamnak roncsain
Sírok s tépem fürtjeim.
Hurcolni mi lehet
Sors ennél nehezebb?
Mikor szünnek könnyeim?
Sikolt a zord máglyán
Szívem. Oh mily szörnyű kín
Mardossa csontjaim?
Házamnak roncsain
Sírok s tépem fürtjeim.
Hurcolni mi lehet
Sors ennél nehezebb?
Mikor szünnek könnyeim?
Térdeplő zsámolyom
Szögeit számolom.
Sebeim ki köti be?
Ki kinál kenyeret?
Ki épít fedelet
Csonka kamrám fölibe?
Szívemben – bús parázs,
Szünik a látomás.
Fejemet hó lepi be.
Szögeit számolom.
Sebeim ki köti be?
Ki kinál kenyeret?
Ki épít fedelet
Csonka kamrám fölibe?
Szívemben – bús parázs,
Szünik a látomás.
Fejemet hó lepi be.
Odvából üzött vad,
Fuss hozzám, sorsodnak
Osztályosa hadd legyek.
Patak lángot vessél,
Eső tüzet essél,
Csalán szúrjad testemet.
Ah – döngetni boltot,
Holott szél sikoltott
S villám – többé nem lehet!
Fuss hozzám, sorsodnak
Osztályosa hadd legyek.
Patak lángot vessél,
Eső tüzet essél,
Csalán szúrjad testemet.
Ah – döngetni boltot,
Holott szél sikoltott
S villám – többé nem lehet!
Mosolygó szerelem,
Vidulni kellemen
S rózsát fűzni – haragos
Csillagom tilt. Ékes
Nyoszolyám az éhes
Vágy, mint párduc, aranyos
Karmaival nem veszt.
Lám a tüske kedvesb
Lelkemnek s a tarajos
Vidulni kellemen
S rózsát fűzni – haragos
Csillagom tilt. Ékes
Nyoszolyám az éhes
Vágy, mint párduc, aranyos
Karmaival nem veszt.
Lám a tüske kedvesb
Lelkemnek s a tarajos
Szikla. Piros vérem
Által, mely a késen
Folyt, mint patak, csorduló,
Megáldom a kínnak
Rózsáit, a kínpad
Gyötrelmét, mely forduló:
Törzset dönt az orzó,
Ám a csonka torzó
Rügyet hajt, mely dagadó.
Által, mely a késen
Folyt, mint patak, csorduló,
Megáldom a kínnak
Rózsáit, a kínpad
Gyötrelmét, mely forduló:
Törzset dönt az orzó,
Ám a csonka torzó
Rügyet hajt, mely dagadó.
Árvaságba esvén
Igy várom az estém.
Tűzből vetem ágyamat.
Izzó vas a székem,
De izzóbb az éhem,
Fogam kavicsot harap.
Malasztomat hordván
Ordíthat az orkán.
Titkos felhő nyújt falat.
Igy várom az estém.
Tűzből vetem ágyamat.
Izzó vas a székem,
De izzóbb az éhem,
Fogam kavicsot harap.
Malasztomat hordván
Ordíthat az orkán.
Titkos felhő nyújt falat.
Hideg kő, mely csonka
Tagjaimat hordja,
Ajkaimat im a szent
Alázatban égve
Rádhullatom félve:
Szívem titkos jelt eseng.
Tengelyét az árnyas
S jobb akolnak szárnyas
Kézzel reád emelem.
Tagjaimat hordja,
Ajkaimat im a szent
Alázatban égve
Rádhullatom félve:
Szívem titkos jelt eseng.
Tengelyét az árnyas
S jobb akolnak szárnyas
Kézzel reád emelem.
