Barcsai–Fehér Géza: Örök szerelem
Barcsai–Fehér Géza: Örök szerelem
Mely titkos kapcsolat emléke vonz feléd?
Oh, mondd, hol láttalak - oly rég, oly rég! - Szerelmem?
Mért kellett rögtön így a szívemhez felelnem:
«Köszöntsd szivem, köszöntsd porléted szebb felét?!»
Oh, mondd, hol láttalak - oly rég, oly rég! - Szerelmem?
Mért kellett rögtön így a szívemhez felelnem:
«Köszöntsd szivem, köszöntsd porléted szebb felét?!»
Mely régi városok, tűnt tájak, ösmert kellem
Varázsa vert szegény szivemben halk zenét?
S habár nem érthetém, sejtés sodort feléd,
Egy vesztett űdvömet hogy benned ujra leljem.
Varázsa vert szegény szivemben halk zenét?
S habár nem érthetém, sejtés sodort feléd,
Egy vesztett űdvömet hogy benned ujra leljem.
Emlékszel? - Oh be' rég! - Mentünk egy hídon át.
Szemünk egymásba forrt. És elvált, mint a partok.
És lábunk messze vitt. Vitt élten, síron át.
Szemünk egymásba forrt. És elvált, mint a partok.
És lábunk messze vitt. Vitt élten, síron át.
De ez a perc maradt, a szívben egyre sajgott.
Míg most ledönt hidat, összefűz messze partot.
S egy csókban nyujtja át száz élet mámorát.
Míg most ledönt hidat, összefűz messze partot.
S egy csókban nyujtja át száz élet mámorát.
