Gellért Oszkár: III. Thutmosz himnusza • (Ámon-Rá isten a fáráóhoz:)
Gellért Oszkár: III. Thutmosz himnusza •
(Ámon-Rá isten a fáráóhoz:)
(Ámon-Rá isten a fáráóhoz:)
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Földre sujtsd a Záhi-béli fejedelmeket.
Lábad elé vetem őket országukon át,
Lássák benned Képmásom, a Fényesség urát.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Leigázd a rutonukat, vad vidékeket,
Mind a tengerek környékét, nagy vizek övét,
Markodra fűzd sivatagát, mocsarát, kövét.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Káftit, Ászit, kikötőkben lakó népeket.
Ordításod verje fel a tenger kebelét,
Mádon vidék barbárjai hulljanak eléd,
Lássanak hasonlatosnak Hórushoz és Szithez,
Bátorsággal a szivedben, égi nagy testvéreidhez,
Kiknek karját egyesítém, úgy védjék hatalmad,
Pompázatos hadi díszben, szekerén a diadalnak.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Tahonukat, Danaokat, zöld szigeteket.
Lássanak ifjú bikának, öklelő hatalmas szarvval,
Légy szemökben vadmagasból rájukcsapó szörnyű karvaly,
Nagy Núbia megreszkessen, úgy tekintve rád,
Mint a rémes vizilóra, s gyorsaság urát:
Dél sakálját féljék benned. Légy dühödt oroszlán,
Holttestökre aki fekszel völgyeiknek hosszán,
Megtiporva mind az egész messzi Keletet…
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked.
Földre sujtsd a Záhi-béli fejedelmeket.
Lábad elé vetem őket országukon át,
Lássák benned Képmásom, a Fényesség urát.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Leigázd a rutonukat, vad vidékeket,
Mind a tengerek környékét, nagy vizek övét,
Markodra fűzd sivatagát, mocsarát, kövét.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Káftit, Ászit, kikötőkben lakó népeket.
Ordításod verje fel a tenger kebelét,
Mádon vidék barbárjai hulljanak eléd,
Lássanak hasonlatosnak Hórushoz és Szithez,
Bátorsággal a szivedben, égi nagy testvéreidhez,
Kiknek karját egyesítém, úgy védjék hatalmad,
Pompázatos hadi díszben, szekerén a diadalnak.
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked:
Tahonukat, Danaokat, zöld szigeteket.
Lássanak ifjú bikának, öklelő hatalmas szarvval,
Légy szemökben vadmagasból rájukcsapó szörnyű karvaly,
Nagy Núbia megreszkessen, úgy tekintve rád,
Mint a rémes vizilóra, s gyorsaság urát:
Dél sakálját féljék benned. Légy dühödt oroszlán,
Holttestökre aki fekszel völgyeiknek hosszán,
Megtiporva mind az egész messzi Keletet…
Megjöttem, itt vagyok s megadom neked.
