Nádass József: Könyörgés kedvesemért
Nádass József: Könyörgés kedvesemért
Napok, akik elfolytok, hogy meg sem fürödhettem bennetek,
Órák, akik elsurrantok, hogy arcotokba se nézhet szemem,
Én nem bánom, ha nékem mitsem adtok.
Órák, akik elsurrantok, hogy arcotokba se nézhet szemem,
Én nem bánom, ha nékem mitsem adtok.
Az én kertemben csupasz fák szoktak állni, pörkölt a gyep, s az ágyások hervadtak,
A színes gömb – homályos és törött.
Én tűröm, hogy a magányosság karoljon belém,
Hogy a szürkeség kínáljon fürdővel,
Hogy a szomorúság szobájában üljek.
A színes gömb – homályos és törött.
Én tűröm, hogy a magányosság karoljon belém,
Hogy a szürkeség kínáljon fürdővel,
Hogy a szomorúság szobájában üljek.
De ő, de ő,
Ó napok, ti sietős vándorok
És órák, ti az országúton egymást kergető követek,
Neki, neki hozzatok mindig ajándékot.
És órák, ti az országúton egymást kergető követek,
Neki, neki hozzatok mindig ajándékot.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Egyetlen nap sem, egyetlen óra sem
És a szemüket kinyitó-lezáró percek is fogjanak össze,
Mindegyik simítsa szívét, hozzon friss vizet, vidámítsa őt,
Hintsen illatot, fessen képet, zengjen kósza dalt.
Egyetlen nap sem, egyetlen óra sem
És a szemüket kinyitó-lezáró percek is fogjanak össze,
Mindegyik simítsa szívét, hozzon friss vizet, vidámítsa őt,
Hintsen illatot, fessen képet, zengjen kósza dalt.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Mutassátok újra, meg újra az eget, a tükröt, a színeket, a folyót, az est árnyait, gyöngyöt és sóhajt, barna-szemmel a homálybanézést, ünnepet, zenét, csillárt, bált, virágot.
De úgy-e nem, nem fogjátok elfelejteni, egyiksem, egyse közületek!
De úgy-e nem, nem fogjátok elfelejteni, egyiksem, egyse közületek!
Mert, lássátok, én felvont vállakkal tudok ülni
Csupaszon mázolt rongy napok között,
Szobában, hivatalnok, vakult szavak alatt,
Csupaszon mázolt rongy napok között,
Szobában, hivatalnok, vakult szavak alatt,
De ő, szegény, veszendő, oly bánat rágondolni.
Jók lesztek Kedvesemhez?
Jók lesztek Kedvesemhez?
