Nagy Zoltán: Szeptemberi ének a füvészkertben
Szeptember délutánon.
Hullott levél az úton, felverte őszi gaz.
Tüzel az árnyak rése,
Szeptember napsütése
Ragyog mint jó vigasz.
Rá volt pingálva szépen
A multkor még nevük s virágos volt az ág,
De az eső lemosta
S befedte barna rozsda:
Rég voltam kis diák.
Hogy az útjára léptem.
Zendüljetek zizegve őszi melódiák!
Ó elhagyott kert csendje!
Magam járok csak benne
Meg néhány kis diák.
S kerengve hull le rájuk
Emlékeim holt lombja, mit őszi galy lehint.
Új könyv, tabula rasa
Az életük megint.
Ti régi könyv-vásárok!
Új kosztos-hely varázsa, szobám kis ablaka!
Ó körzőm sárga fénye,
Rajztáblám jószaga!
A bodza bús bogyóit
Sötétlő koszorúnak hajlott fejem fölött.
Fanyar bogyók konyultan
Piros lombok között.
Adj új Szeptembert nékem.
Adj vidám újrakezdést, új szívet, új erőt.
Te vén, örök diákod,
Fakult, kisült meződ.