Kovács Mária: Szobor szíve-vére
Kovács Mária: Szobor szíve-vére
Valaki áll előttem. Néz.
Éjfélen, itt a hold nagy, világos varázsában,
itt az irdatlan mezők felett
áll előttem s szomorú szemével engem keres.
Éjfélen, itt a hold nagy, világos varázsában,
itt az irdatlan mezők felett
áll előttem s szomorú szemével engem keres.
Hol vagy te? - sóhajt - Hol az én lelkem mása?
melyikkel akár a zerge fürgén rohanok
bérceken, meredeken, gazon, friss haraszton.
Lábunk pattogó íjj és vak törtetéssel
néha a vadon elárvult csöndjét kavarjuk föl.
Hol itt a lélek?…
melyikkel akár a zerge fürgén rohanok
bérceken, meredeken, gazon, friss haraszton.
Lábunk pattogó íjj és vak törtetéssel
néha a vadon elárvult csöndjét kavarjuk föl.
Hol itt a lélek?…
Hol itt az élet mi panaszom fogadná?
Hol a szemek fénye, ragyogás, égő szent bogár?
Szobor ez… kő… holt anyag… Temetőnél temetőbb.
Hol a szemek fénye, ragyogás, égő szent bogár?
Szobor ez… kő… holt anyag… Temetőnél temetőbb.
Hol itt az érzés? drága, üde vihar,
mit áldva küld az ég… Hol egy meleg szó?
szavaknak meleg, gyöngéd patakocskája,
szomorúságom hadd füröszteném benne.
mit áldva küld az ég… Hol egy meleg szó?
szavaknak meleg, gyöngéd patakocskája,
szomorúságom hadd füröszteném benne.
Hol itt a könny?! a szív…
Engem keres. És azt se mondhatom "ne menj."
Kitárt karom a holdban holtfehér
s titkon dobog a vér letagadott szivemben.
Kitárt karom a holdban holtfehér
s titkon dobog a vér letagadott szivemben.
