Rozványi Vilmos: Hallgatásban, vagy teremtésben
Rozványi Vilmos: Hallgatásban, vagy teremtésben
(Verseim első sáfárjának)
Én Istenem, el kell-e vesznem,
Ha két szent utad megkerestem
S nem ontom vérem soha másban,
Csak teremtésben vagy hallgatásban?
Ha két szent utad megkerestem
S nem ontom vérem soha másban,
Csak teremtésben vagy hallgatásban?
Tudom: a te mércédre dobva
Oly kicsi sor az ember dolga.
Haló zörejjel, tűnő nyommal
Rózsa csatája liliommal…
Oly kicsi sor az ember dolga.
Haló zörejjel, tűnő nyommal
Rózsa csatája liliommal…
De nekem túl sok volt ezt tudnom.
Azért kellett így elnémulnom
Iszonyú, éves hallgatásban,
Mert magamat benned vigyáztam.
Azért kellett így elnémulnom
Iszonyú, éves hallgatásban,
Mert magamat benned vigyáztam.
S míg a Te munkádra figyeltem,
A magamét nagyon elszégyelltem.
Bizonnyal: így azok némulnak,
Kik túl szép visszhangja az Úrnak.
A magamét nagyon elszégyelltem.
Bizonnyal: így azok némulnak,
Kik túl szép visszhangja az Úrnak.
Ki önmagát éli egészen
Hallgatásban, vagy teremtésben,
Nincs néked annál hívebb postád,
Vajon az ilyet eltaposnád?…
Hallgatásban, vagy teremtésben,
Nincs néked annál hívebb postád,
Vajon az ilyet eltaposnád?…
Ha én szólok nemcsak neveddel,
De fellegeddel, kék egeddel,
Álmaiddal, virágaiddal,
Világítok világaiddal.
De fellegeddel, kék egeddel,
Álmaiddal, virágaiddal,
Világítok világaiddal.
Egész valómmal visszhangzom rád,
Vajon az ilyet eltaposnád?
Nem látomány, hang vagy Te bennem
Engedj hát újra énekelnem!
Vajon az ilyet eltaposnád?
Nem látomány, hang vagy Te bennem
Engedj hát újra énekelnem!
S ha szívemet megint rút per vérzi,
Hozzád futok majd idenézni,
Magamat megint benned lássam
Teremtő, tiszta hallgatásban.
Hozzád futok majd idenézni,
Magamat megint benned lássam
Teremtő, tiszta hallgatásban.
