Babits Mihály: Levél (Felolvastatott az Ady-ünnepen)
Babits Mihály: Levél
(Felolvastatott az Ady-ünnepen)
(Felolvastatott az Ady-ünnepen)
Adyra emlékezni, Adynak hódolni – még betegágyamból is fölkelnék, de tudom, hogy járásom gyönge és szavam akadozó. Várnom kell, míg újra biztos léptekkel és hangos szavakkal léphetek arra a dobogóra, mely az Ő nevével ekhózik. Pedig minden magyar dobogó szívét szeretném megekhóztatni az ő nevével! Hol vannak a visszhangos szívek? Visszhangtalan ma a magyarság, mint az írott erdő. A Vígszínházban összegyűlt közönségnek ezt üzenem: nagy vigasztalás nekem gondolatban azok közé szállni, akik az irtott erdőben még élni, zsendülni, emlékezni tudnak!
