Nagy Zoltán: A varázslóhoz
Nagy Zoltán: A varázslóhoz
Tűzd koponyám a sátorod elé,
Vigyorgó, sárga, diadalmi jelnek!
Eső hadd verje, zörgesse a szél,
Szórt csontjaimmal hadd játszék a gyermek!
Im, amulettet, pajzsot eldobok,
Varázstörő igéket már nem morgok!
Ó jaj, te erdő! Jaj, folyó, patak!
Ó jaj te sík s ó jaj ti messzi ormok!
Vigyorgó, sárga, diadalmi jelnek!
Eső hadd verje, zörgesse a szél,
Szórt csontjaimmal hadd játszék a gyermek!
Im, amulettet, pajzsot eldobok,
Varázstörő igéket már nem morgok!
Ó jaj, te erdő! Jaj, folyó, patak!
Ó jaj te sík s ó jaj ti messzi ormok!
A pillantásod rontó szemverés,
Keserű lelked énekel a szádon,
Ó boszorkányos üdv a szenvedés
Ha általad jön s mindig többre vágyom!
A lelked ájult, mérges liliom,
Szemedben hullócsillag-fány cikázik,
Ó szívtam szived bódult illatát,
Gyönyört és kínt lehellve fulladásig!
Keserű lelked énekel a szádon,
Ó boszorkányos üdv a szenvedés
Ha általad jön s mindig többre vágyom!
A lelked ájult, mérges liliom,
Szemedben hullócsillag-fány cikázik,
Ó szívtam szived bódult illatát,
Gyönyört és kínt lehellve fulladásig!
Futottam én előled, ó Gonosz,
De szellem-szolgáid velem futottak!
A tó vizén, sziklák között, fakón
Libbentek el s a bokrok közt susogtak!
Vertem fejem fatörzsbe lihegőn
S mondtam s hadartam szüntelen: feledd el!
Bujtam barlangba, rejtőztem mezőn:
S megtöltöttem a Feledést neveddel!
De szellem-szolgáid velem futottak!
A tó vizén, sziklák között, fakón
Libbentek el s a bokrok közt susogtak!
Vertem fejem fatörzsbe lihegőn
S mondtam s hadartam szüntelen: feledd el!
Bujtam barlangba, rejtőztem mezőn:
S megtöltöttem a Feledést neveddel!
A jóságod nem bírom, jobb a kín!
Hát tépj, harapj, vedd fel véredbe vérem.
Hadd robbanjon ki lángja széditőn
S kettőzve majd sok kéjes-kínos éjen
S dobogjon fel e gyülölet vadul,
Ha megölelnek alkony-ég kigyultán,
Mint halk zenébe vésztjósló dobok
Kondulnak s döng a völgy alatt a vulkán!
Hát tépj, harapj, vedd fel véredbe vérem.
Hadd robbanjon ki lángja széditőn
S kettőzve majd sok kéjes-kínos éjen
S dobogjon fel e gyülölet vadul,
Ha megölelnek alkony-ég kigyultán,
Mint halk zenébe vésztjósló dobok
Kondulnak s döng a völgy alatt a vulkán!
Nagyobb varázsló vár már énreám!
Csak egyet int: s minden zenék megállnak!
Csak egyet int: s eloszlok légbe én
És vizbe s földbe, újuló csirának!
S leszek vándorló remete-rigó,
Ki békén szálldos s nézdegél a fákon
És mit sem sejt, ha sátradnál megűl
És énekel majd szikkadt koponyámon.
Csak egyet int: s minden zenék megállnak!
Csak egyet int: s eloszlok légbe én
És vizbe s földbe, újuló csirának!
S leszek vándorló remete-rigó,
Ki békén szálldos s nézdegél a fákon
És mit sem sejt, ha sátradnál megűl
És énekel majd szikkadt koponyámon.
