Kovács Mária: Kincs
Kovács Mária: Kincs
Úgy gondoltam dicsérlek majdan kedvesem
lanttal, dalok dalaival.
lanttal, dalok dalaival.
Hogy dicsérlek majdan örömeinkből szívemen született szavakkal,
mik ajkaimról tömör muzsikában suhannak a nap felé.
mik ajkaimról tömör muzsikában suhannak a nap felé.
Hogy üde és tiszta fohászaival a hozsannáknak, felujjonglak
én kertem, tisztaságom, lelkem tápláléka, friss kenyere.
én kertem, tisztaságom, lelkem tápláléka, friss kenyere.
És énekkel dicsérlek mindenek szívének ezerféle bánatába
s ojtalak ragyogásnak a télbe.
s ojtalak ragyogásnak a télbe.
És énekkel szállok véled a fényességek ormára,
hogy gyönyörű szíveden szerte mutassam a vérem forró csöppjeit.
hogy gyönyörű szíveden szerte mutassam a vérem forró csöppjeit.
Imigyen akartalak dicsérni majdan kedvesem
lanttal, dalok dalaival.
lanttal, dalok dalaival.
De nem. Boldogságom egyre csak némán szememben ragyog
s ha akarod meghal - ha akarod él
s ha akarod meghal - ha akarod él
hogy szent titok gyanánt örökre csak miénk maradjon
mind a fohász, a dal, az élet.
mind a fohász, a dal, az élet.
