Komjáthy Aladár: Testek folyója
szájak örökre elhallgatnak,
homlokok elborulnak,
fiúk elválnak szüleiktől,
szülők elválnak fiaiktól:
mindenek sírba térnek.
ravatalon gyertyák világa,
forró szépségek kihűlten,
asszony, ki ájulásig ölelt,
gonosz lázától enyhet lelt
karjai mint a csontok.
tépd fel a melled, meg nem szólal,
szeretted bár őrjöngve őt,
ó! iszonyú, iszonyú elhagyottság
rejtelmes Élet és Halál.
mindenikünk egy gonosz álom,
s hol a Kegyelem hajnala?
menni kell, menni a menetnek,
a csillagok alá majd eltemetnek
és nem ébredsz fel soha.